A mágikus hatás kiváltásának több módja van. A mágia megidézhető hang, szimbólum és gondolat útján. A hang a leggyakoribb, legegyszerűbb módszer a mágikus hatások megidézésekor. Sokszor kísérik mozdulatok is, amelyek segítenek a ritmustartásban, de a mozdulatok önmagukban nem szükségesek. Tipikusan idetartoznak a kötött varázslatok. De a nyersmágiával készült varázslatokat is így kell megidézni, míg akaraterőnk kellőképp erős nem lesz.
A második leggyakoribb módszer, ha a hangok, ritkábban a gondolatok erejét a nekik megfelelő mágikus szimbólumokba, azaz rúnákba zárjuk, ekképp biztosíthatjuk, hogy ne múljanak el nyom nélkül. Így amíg a rúnák épségben vannak, a mágia is működik, amelyet belezártak.
A legbonyolultabb, de a leghatásosabb módszer a legritkább, a gondolati úton létrejövő mágia, amelyhez roppant akaraterő kell (8-as), tipikusan a magas szintű nyersmágia gyors alkalmazása. Mivel a valóságunk mind ugyanannak az energiának a különböző megnyilvánulása, így végső soron elmondhatjuk, hogy mindezek ugyanazt az energiát érik el, csak más-más úton. Ha sikerül ezt az energiát valahogy elérni, valóságunk is módosulni fog, jó esetben az akaratunk szerint, hisz annak alapjait bolygatjuk.
A mágia ismerete a legnehezebben megszerezhető tudás. Nem csak bonyolult, de rendkívül ritka és féltett tudásról van szó. Egy átlagos paraszt ember életében ritkán találkozhat olyannal, aki képes mágiát használni, de működő varázslatot valószínűleg nem fog látni. Érthetően babonásan tart is az ilyesmitől, mivel fogalma sincs, mi lehet ez az egész. Ezért a mágiahasználók sosem verik nagydobra a tudásukat, ezzel elkerülvén a felesleges bonyodalmakat, no meg a meglepetés ereje sem vész el. A mágia lehet ártó, de segítő is. Minden csak az alkalmazójától függ.
Varázsló útja
Varázslók általában olyanokból lesznek, akik már gyermekkorukban különleges tehetséget mutatnak az élet misztikus dolgainak az érzékelésben. A tehetségesnek tűnő alanyra felfigyel egy mester, aki oktatni kezdi őt. A mester megtanítja jobban használni érzéken túli érzékelését. Megismerteti mindennel, amit a tanítvány érzékel, majd mikor már kellően tiszták az érzékei a mágikus energiára vonatkozóan, elkezdődhet ezen energiák irányításának és átalakításának a megtanulása.A szükséges tudatállapotok megtapasztalása a hangok és a mozdulatsorok megtanulása, amely létrehoz egy-egy varázslatot. Mondhatni, hogy a mágikus energia átalakításának az elvét hangokkal és mozdulatokkal adja hozzá. A tanítvány figyel és megpróbálja utánozni, hogy ő is kiváltsa a kívánt hatást. Meg kell tapasztalnia az összefüggéseket a mozdulatok és hangok, valamint a kiváltott hatások között. A tanulmánya ezen folyamatban egész varázslatokat tanul csak meg. Vagyis kötött mágiát használ. Sem az érzékelés élessége, sem a megfigyelések mennyisége és minősége nem teszi lehetővé a nyers mágia használatát. A legtöbben megállnak itt, mivel a továbblépés már óriási elhivatottságot igényel.
A nyersmágia eléréséhez olyan roppant odaadásra van szükség a mágia iránt, amely sokakat elriaszt. Így általában magányos élet jut minden nagy tudású varázslónak. Az ár, amit a tudásukért fizetnek, csak később tudatosul a halandókban. Bár lehet, hogy hatalomvágyuk erősebb, és sosem érzik meg az elmúlt évtizedek súlyát. Bárhogy is, a varázsló rang csak azokat illeti meg, akik képesek a nyersmágiára. A kötött varázslatokat alkalmazókat csak kontárokként, jobbesetben tanoncként emlegetik. Persze hibásan, hisz egy „kontár” mágiahasználó is jelentős tudással bírhat.
Valójában a tanoncot és a mestert csak a mágikus energiák érzékelésének minősége különbözteti meg, amely a valóságunk mögötti igazi mozgatórugó. Hisz amit nem érzékelünk, azzal mást sem tudunk kezdeni. Az előrelépés csupán az érzékeinken múlik. Az ÉTÉ képzettséggel nem csak a valóság alapjait, azaz a mágikus energiákat láthatjuk, hanem más közelebbi energiákat is, úgymint az életerő áramlása, szellemi energiák és más nem evilági lényeket, dolgokat. Az ÉTÉ-vel elért 6 sikertől már olyan ismeretek birtokába kerülünk, hogy akár a nyers mágia elsajátítását is megkezdhetjük. A karakter ráfordított munkával fel képes ismerni a már ismert varázslatainak összetételét. Majd ha már begyakorolta, képes tetszés szerint összerakni ezeket, és így új varázslatokat létrehozni, ezzel a lehetőségek armadáját nyitva meg maga előtt. Ez nem egyik napról a másikra történik, bizony lehet olyan időszak mikor a varázslatainak még egy részét kötött varázslatként képes csak használni, mégis kalandozásra kényszerül. Egy hónap alatt kiismeri magát a nyersmágia összetevőiben.
A varázslás mikéntje megmarad a mozdulatok és hangok használatával, amíg a karakter akaratereje el nem éri a 8-as értéket. Innentől ugyanis lehetősége lesz pusztán elméje erejével hozni létre varázslatokat, ami nagyban meggyorsítja a varázslatok létrehozásának idejét, ami számszerűsítve a felére csökken. A varázsló kezdeményezését, ha varázsol, szorozni kell 2-vel.
Csupán legendákból ugyan, de ismeretes, hogy voltak varázslók, akik 6 ÉTÉ sikert már elérték, amikor a varázstudomány tanulmányozásához kezdtek. Ebben az esetben az első lépes átléphető, mert a tanítvány hamar felismeri a kötött varázslatok összetevőit, és eleve nyers mágusnak képződik, még egy rossz mester mellett is.
A varázslás tanulható tudomány. Ám vannak született tehetségek és kontárok is egyben. És az sem mindegy milyen korán kezd el vele valaki foglalkozni. Az igazi mágusok már kora gyermekkoruktól tanulják ezt a tudományt, ellentétben a többiekkel. A mágiának két formája létezik. A kötött és a nyers. A nyersmágiát használókon kívül mindenki másnak csak a kötött mágiaformák elérhetők. Ezek többnyire nagy mesterek alkotásai vagy istenek adományai a halandóknak. Ezeket betanulva biztonságosan uralhatjuk azt a misztikus valamit, amit mi mágiának nevezünk. Ám a nyers mágia nem ilyen. Bármit ki tudunk hozni az adott árkánumból, amire az képes lehet. Általában el lehet mondani, hogy a kötött varázslatokat könnyebb használni, de cserébe szabottak. Míg a nyers varázslatokhoz több tudás kell, ám árnyaltabban működnek.